Ki ne ismerné Arany János nevét? Az iskolában mindannyian megtanultuk. Olvastuk a Toldit, verseit, tudjuk, hogy Nagyszalontán született egy elszegényedett nemesi családban, tudjuk, hogy legkedvesebb barátja Petőfi Sándor volt, hogy Nagykőrösön tanított, hogy a Kisfaludy Társaság elnöki- és a Magyar Tudományos Akadémia főtitkári tisztjét is betöltötte. Versei a XIX. századi magyar történelem és irodalom szerves részeként jelennek meg tudatunkban. Mégis tartogat meglepetést életrajza. Ha azt mondjuk Tamburás öregúr, akkor a megfáradt, öreg költőre gondolunk, de azt már nehezen képzeljük hozzá, hogy néha valóban gitárral kezében múlatta az időt. Arról, hogy öreg korában papírra is vetette azokat a dalokat, melyek élete során megragadtak emlékezetében, még az irodalom és énekzene tanárok közül is csak kevesen tudnak. Lehet, hogy népzenével foglalkozó barátja, Bartalus István hatására fogott dalos emlékei lejegyzéséhez, de a magyar népdalról leírt gondolatai több helyen is jelzik, hogy ez a műfaj nem volt közömbös számára sohasem. Erről írnék a kedves olvasónak néhány szót, s arról hogy a történetbe egy kicsit mi is belekerültünk, mert a följegyzett dalok közül hanglemezre játszottunk egy órányit, s így, aki kíváncsi rá, meg is hallgathatja.

A dal jó társ minden lelki állapotban, közösségben és magányban, mindannyiunk mindennapi szükséglete. Megkapjuk készen, magunkban tartjuk, kicsit gurítgatjuk, gömbölyítjük, ha hallják tőlünk, új talajra talál, újra kihajt, virágzik, és magot hoz vagy sarjat. A vitalitás mérőeszköze is lehet a dal, a dalolás – ahol él, ott van emberi élet, ahol kihuny, ott várható az elmúlás. Arany János a reformkor, a szabadságharc, a nemzeti kultúra újjáéledésének korában élt és alkotott, a Kárpát-medencében élő magyarság sorstársa, költője, költeményein keresztül történeti és érzelmi hírvivője. Minden idegszálával a magyar nép „üterét tapintotta”, és versei mind a magyar nép történelmét verték sorokba. Kikerülni nem tudta, és nem is akarta ezt a sorsot, hű maradt mindvégig a rámért feladathoz, s így példát vehetünk róla hűségből, lelkiismeretből. Ajánlom verseit mindenkinek. Tudta, hogy van egy rétege a magyar népnek, amely élteti nemzetünk megmaradásának egyik zálogát, a magyar dalt, amit nekem is volt szerencsém megismerni szüleim hangján, később népzenei gyűjtéseim során. Ez az íz föllelhető Arany János dalos jegyzeteiben, melyeket betegségtől meggyötörten, gyönge szeme világa mellett készített, s amit halála után nyolcvan évvel tett közzé Kodály Zoltán és Gyulai Ágost. Azóta eltelt hatvan év. Mit mondhatnék többet? Kodály Zoltán írja a kéziratról: „Remélhető, hogy tanulmányozása sok értékes eredménnyel fog járni, költőkre, zenészekre, tudósokra egyaránt. Ez lenne fáradságos és hosszas munkánk igazi jutalma.” Mi pedig abban bízunk, hogy ez az órányi zene érthetőbbé és érezhetőbbé teszi Arany János életművét és korát, s amellett talál benne üzenetet is a mai hallgató.

forrás: www.dsupinpal.hu