Réti Szabó Sándor – népi fafaragó

“Szól a világ, mit hajtok rá, úgy ég a tűz, ha tesznek rá.” /népdal részlet/

Egyszerű, önellátó paraszti családba születtem. A Hajdúnánás határa és a Hortobágy folyó által határolt Nagyréten nevelkedtem. Nagyapám főként vályogvetéssel kereste  kenyerét, melyet továbbadott édesapámnak, nagybátyámnak, később unokatestvéremnek is ez biztosította a megélhetést, vele együtt én is megpróbálkoztam ezzel az ősi, a föld szeretetét csodálatosan élhetővé tevő mesterséggel.

A családunk kétlaki életmódot folytatott: tavasztól őszig a réti tanyán, télidőben Hajdúnánáson laktunk az iskolába járás miatt. A réti életmód tette lehetővé számomra azt, hogy a nemzeti szellemű nevelés mellett, személyesen, gyermekként is megélhessem hazánk szeretetét.

Akkoriban dacoltam a munka kötelezőségével, viszont mai szemmel látom hogy a libapásztorkodással, birkaőrzéssel, hodálytakarítással, kapálással, kukoricatöréssel, nádvágással, halászattal- madarászattal, faültetéssel olyan lehetőséget kaptam, ami manapság már kevés embernek adatik meg. Így a kamaszkor rövid ideig tartó nehézségei után könnyebb volt rátalálni az igaz útra.

A Nádudvari kézműves iskolába iratkoztam be. Két évig az általános tantárgyak mellett a nemezelésen, szövésen, fazekasságon át sok mesterséget kipróbáltunk, tanultunk. Visszaköszöntek a gyermekkoromban tapasztaltak, édesapámtól, környékbeli juhászoktól, parasztemberektől, látottak hallottak Közben lejárogattam a fafaragó műhelybe – nem volt kérdéses hogy melyik szakot választom.

Az iskola jurtájának készítése és a Mesterségek Ünnepén való részvétel megadta a kezdő útirányt. Ekkor – 16 évesen -  tartottam az első kézműves foglalkozást 8 – 12 éves gyermekeknek Kun Péter keletkutató tanyáján. Azóta  rendszeresen hívnak óvodába, általános és középiskolába. Az utóbbi három évben a debreceni Kossuth Egyetemen is tartok fafaragó, bútorfestő, nemezelő, tánc, és népi játékfoglalkozásokat. 2006- óta a Motolla Egyesületben tartom a fafaragó, játék és bútorfestő foglalkozásokat.

2006-ban létrehoztam a Faragozó tábort melynek szervezője, szakmai és művészeti vezetője vagyok. Ezen felnőttek és gyermekek egyaránt részt vesznek. Rajzok elemzésével, rovásírással, motívumok szerves rendszerbe való rendezésével, népmeseelemzéssel, és ezek alkalmazásával foglalkozunk különböző anyagokon -(főként fán, nemezen, papíron) de táncban, énekben is.

Hasonló előadásokkal és foglalkozásokkal jártam többször csángóföldön, Gyimesben és Moldvában ezen kívül Partiumban, Kárpátalján, Felvidéken és Lengyelországban is.

2007- ben több iskolai és közös kiállítás után megrendeztem első önálló kiállításomat, Minden fában lélek lakik – címmel.

Ekkor már megrendelésekre dolgoztam, de vásári portékákat is készítettem. Ugyanebben az évben az Országos Ifjúsági Népi Kézműves pályázaton nemezelés kategóriában 1. helyezést értem el.

Utóbbi időben egyházi felkéréseim is voltak.

Főbb munkáim:

- Zelemér – Árpád-kori templomrom  keresztje

-Szent József Gimnázium(Debrecen). udvarán lévő 4m-es kereszt

-Eleki Református Egyházközség imatermének belső faragása

-/ezek fel lettek szentelve/

-Bodaszőlő Isten hozta/áldja táblája, a faluban lévő összes utcatábla és egy 5m-es köztéri emlékmű

-Debrecen, Sinai Mihály úti óvoda egy termének faragott-festett gyermekbútorait

-Magyarok Szövetsége Hajdú-Bihar megyei címere

-Hajdúnánási Műv. Ház címere

-ezen kívül ágyakat, bútorokat, fejfákat, tornácot, szobrokat és használati tárgyakat készítettem.

Alkotásaimat a szerves magyar, és egyetemes műveltség eredendő világképe hatja át. Ez irányú önképzésemre főként Pap Gábor, Molnár V. József, Makoldi Sándor, Szántai Lajos voltak hatással. Útbaigazító, tanító mesteremnek Vetró Mihályt tartom, de sok hasonló gondolkodású, szellemiségű előadóval és alkotó emberrel találkoztam, akiktől sokat tanulhattam.

Jelenleg a kézműves foglalkozásokon, és munkáimon kívül a Bárándi Népfőiskola újra indításán, és a Sárrét monda és mesevilág feldolgozásán, előadhatóvá tételén dolgozom, Szűcs Sándor, Molnár László és Katona Irén nyomán.